A KÍVÜLÁLLÁS PERSPEKTÍVÁI A KORTÁRS MAGYAR IRODALMI SZÖVEGEKBEN – KOMPARATISZTIKAI ÉRTELMEZÉSEK

Absztrakt

A doktori értekezés címét (A kívülállás perspektívái a kortárs magyar irodalmi szövegekben – komparatisztikai értelmezések) a kutatáshoz tudatosan összeválogatott és értelmezett szövegek ihlették. A szövegértelmezések a karakterekre és a határszituációk szempontjaira, valamint az idegenség és a kívülállás elméleti elkülönítésére összpontosítanak. A kívülállás egyfajta gyűjtőfogalomként interpretálható, amely olyan keretrendszert alkot, ahol a reprezentáció és az önreprezentáció kiemelkedő szerephez jut. A kutatómunka előterében a kortárs magyar irodalmi szövegek állnak, amelyek összeszövődnek az irodalmi hagyománnyal. 1908-ban Móricz Zsigmond megírta a Hét krajcár című novelláját. A szöveg hatására a magyar irodalomban átértékelhető a koldus szerepe, az intertextuális interpretáció tehát a mai magyar irodalom kolduskarakterei kapcsán elengedhetetlenné válik. A dolgozat kívülálló karakterként vizsgálja a koldust, a hajléktalant, az örökbe fogadott gyermeket, ugyanakkor kitér a csonka család, a marginalitás, a lecsúszott egzisztenciák problémakörére, illetve ezek aktuális elméleti megközelítésére, világirodalmi összefüggéseire. Az elméleti apparátust főként Julia Kristeva, Jacques Derrida, Gordon Willard Allport, Gérard Genette, Darabos Enikő, Tapodi Zsuzsa, Slavoj Žižek, Bókay Antal, Fried István, Vladimir Gvozden és további szer-zők munkái képezik. A kutatás tárgya a kívülállás problémája és elméleti perspektívája, módszere pedig elsősorban a komparatív módszer. A kutatómunka eredményeképpen nyilvánvalóvá válhat a kívülállás fogalmának komplexitása, továbbá a vizsgált karakterek sokszínűsége. Mindezek nyomán egy tipológia kidolgozására vállalkozik a dolgozat, ilyen jellegű összehasonlító kutatás, valamint felosztás/besorolás eddig még nem készült a kortárs magyar irodalmi szövegek kapcsán.