„ÉLŐ SZOBOR VAGYOK, ÉLŐ FILM ÉS ÉLŐ HANGSZER...

Absztrakt

A jelen tanulmányban kifejtettek is hűen tükrözik a Ladik Katalin-i magánmitológia értelmezésekor adott kontextusbeli jelenségek összetettségét, hisz az általam vizs- gált Élhetek az arcodon?, az autobiografikus és autofikciós irodalmi hagyományra építő mű az önéletrajzi retrospektív időkezeléssel összhangban, még ha posztmo- dern és neoavantgárd alkotásként a tradíciókat több értelemben felülíró módon is, a szerzői szubjektum szemszögéből számol be az élettörténet, valamint a művészi alkotótevékenység jelentős mozzanatairól, mely alkotótevékenység sokrétű mivol- ta, egyes szegmenseinek kölcsönössége folytán egy irodalmi szempontú elemzés során is megköveteli számos más terület tanulmányozását. Az alkotás narratológiai vizsgálatán keresztül arra igyekszem rávilágítani, hogy a kortárs autobiografikus és -fikciós mű egy olyan fragmentált identitásképet tükröz vissza, mely többszö- rös narratív szintezettségével, a referenciális és fikciós beszédmód összemosásával ellehetetleníti az életesemények metaforikus értelmezését, mely az alkotás mögött egy stabil önazonossággal rendelkező szubjektumot feltételez. A dolgozat máso- dik részében kifejtem a női önéletírások kapcsán a kollektív és egyéni identitás elválaszhatatlanságát, hisz az előbbi jegyei, melyek a patriarchális kulturális diskur- zus koordinátarendszerében jelölődnek ki, beleíródnak a mű textuális szövetébe, hogy azután dekonstruálódjanak.