UTAZÁS A TÖBBNYELVŰ (KEVERT NYELVŰ) KÉPVERSEK VILÁGÁBA

Absztrakt

A dolgozat a médiumköziség, a „multimediális transzgresszió”, a „kulturálisan nyugtalanító hibriditás” korokon és kultúrákon átrezgő, átívelő, összetett jelensé- gét vizsgálja. A képverset veszi górcső alá, melyet valódi multimediális szövegként nyelvi és képi kódoltságú esztétikai üzenetnek, az ige és a kép ötvözetéből kialaku- ló költői szándéknak tekinthetünk. A befogadásesztétika felől szemlélve a képvers kevertnyelvűsége kerül a kutatás fókuszába. Érezhetjük, hogy egy mindkét nyel- vet ismerő befogadó számára (a képvers befogadója számára) előnyösebb, hogy a beszélő keveri a két nyelv kifejezéseit, hiszen a kevert nyelvű ember mindig azon a nyelven mondja el, amit mondani szeretne, amelyiken jobban ki tudja fejezni magát. Valójában olyan kevertnyelvűség ez, amelyet a befogadó egyetlen kódnak érzékelhet a szöveg és kép egyidejűsége alapján.

A tanulmány rávilágít, hogy a képvers milyen olvasói pozíciókat, olvasási alterna- tívákat ígér, milyen utazásra ragad el bennünket. Az értelmezés mikéntjét boncol- gatva láthatjuk, hogyan billentik meg a vizuális költemények az írás konvencionális linearitását, a figurális hogyan válik a szöveggel egyenértékűvé a jelentésteremtés során, miközben az olvasást a kép látványa vezeti, s a látványt a szöveg olvasása is megerősíti. A kalligram így mintegy csapdába ejti a nyelvet és a képet is. A dolgozat a szöveg (képvers) megértését a szituatív és pillanatnyi megértések állandó korri- gálása és kiegészítése eredményeképpen létrejövő integratív megértésként jellem- zi, s a megértés hermeneutikai körét/spirálját egy utazásnak tekinti, mely mindig egyedi és megismételhetetlen.