MIHAIL KUZMIN: SZÁRNYAK Nevelődési regény vagy beavatási regény? Polémia az orosz irodalmi tradícióval

Absztrakt

A Szárnyak a maga idejében mint az első orosz homoerotikus regény vált híressé és egyben hírhedtté. A szovjet olvasóközönség azonban már nem ismerhette. Kuzmin a tiltott írók kategóriájába tartozott, s így regénye újbóli felfedezésére hazájában csak az 1990-es évek kezdetétől kerülhetett sor. Mihail Kuzmin kisregényét egyfelől nevelődési regénynek (Erziehungsroman), másfelől beavatási regénynek tekintem. Ezen a ponton is kapcsolódik Kuzmin műve egyrészt a XIX. századi orosz regény tradíciójához, másrészt, mint regény-iniciáció, beavatás-regény az orosz szimbo- lista regényekhez. Ez a kettős kapcsolódás végigvonul a próza-struktúra minden elemén, beleértve az utalás- és idézetrendszereket. Kuzmin regényében a beavatáshoz nem kapcsolódik a mitológiai és egyéb tradícióra visszavezethető rítus, a „beava- tás” folyamat, melyben hasonlóan fontos szerepet játszanak a személyeken kívül a műalkotások, operák, irodalom, s főképp a képzőművészet, hiszen rajtuk keresztül közvetítődik a beavatáshoz szükséges kulturális tartalom. Ványa, a kisregény fő alak- ja a műalkotások nyújtotta „kettős tükrözés” segítségével érti meg a „természetet”, s ily módon önnön természetét is, s fogadja el magát a homoerotikus kapcsolatot.