Tanulmányok

MI MINDEN LEHET (A) BRUTÁL(IS)?

2025-12-23T11:42:58+00:00

A nyelv folyamatosan igazodik a nyelvközösség igényeihez, dinamikusan változik. Különösen napjainkban, amikor a közlési szándékok és módok radikális átalakuláson mennek át. A változások beépülnek a nyelvbe, ám csak a rendszer által lehetővé tett módosulások valósulhatnak meg. Igaz ez a különböző emotív töltésű kifejezések alakjának, jelentésének, kapcsolódási lehetőségeinek a változására is. Felfigyelhetünk arra, hogy számos negatív töltésű kifejezés vesz fel pozitív jelentéstartalmakat. Alapvetően az ifjúsági nyelvre, a szlengre és a reklámnyelvre vonatkozik ez. Jelen dolgozat főként a brutális és a brutál lexémák jelentéseit, kapcsolódási lehetőségeit, értékváltási és -vesztési mintázatait vizsgálja. A látszólag különleges példaanyag elemzésekor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nyelvünkben mind formai, mind szemantikai szempontból ismerős jelenségről van szó. A középiskolások körében végzett felmérés rávilágít arra, milyen kollokációs helyzetekben tűnik fel az említett két lexéma, milyen szemantikai töltésű szavakkal azonosítják őket, és milyen jelentésárnyalatokat tulajdonítanak a fiatalok ennek a napjainkban nagyon népszerűvé vált két szónak.

A JELENTÉSTULAJDONÍTÁS SZITUATÍV MEGHATÁROZOTTSÁGÁNAK ÁTALAKULÁSA ÉS HATÁSA A KIKÖZÖSÍTŐ CÍMŰ REGÉNY ÉRTELMEZÉSÉRE

2025-12-23T11:43:08+00:00

A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogyan hatott Déry Tibor regényének interpretációira az értelmezések szituatív meghatározottsága. Ennek összetevői közül elsősorban az interpretáció keletkezési idejére jellemző társadalmi, politikai viszonyok olvasatokat befolyásoló hatására koncentrál. Bemutatja, hogy a Kádár-korszak időszakában született értelmezések a szöveg ironikus gesztusait a pártállam ideológiai doktrínáival azonosulva vagy azokat kényszerűen tiszteletben tartva a regény szatirikus kritikájának hatókörét a Rákosi-korszakra szűkítették le. Mivel a szocializmus rendszere lényegét tekintve maga is diktatórikus volt, az értelmezők a főhős alakját nem értékelhették szatirikusan beállított, negatív figuraként, mert ezzel a rendszer lényegét, a párt egyeduralmát biztosító „demokratikus centralizmus” elvét kérdőjelezték volna meg. A későbbi olvasatok ugyan kitágították a szatíra hatókörét a diktatórikus hatalomgyakorlás minden formájára, de nem vizsgálták fölül a korábbi recepciónak azt a hagyományát, amely a cselekmény egyháztörténeti aspektusának kizárólag az allegorikus jelölő funkcióját tulajdonította. A tanulmány amellett érvel, hogy a mai olvasó számára a kortárs társadalmi jelenségek hatására egyház és politikai hatalom összefonódása a regénynek izgalmas jelentésrétegét képviseli, azaz az egyháztörténet az allegorikus jelölő pozíciójából elmozdulva maga is jelöltté válik.

KORTÁRS GYERMEKKOR-NARRATÍVÁK A PEDAGÓGIAI TÁRGYÚ IRODALOM ÉS A MAI MAGYAR LÍRA TÜKRÉBEN

2025-12-23T11:43:17+00:00

Dolgozatomban a posztmodern gyermeklét meghatározó jelenségeinek áttekintésére vállalkozom a pedagógiai tárgyú irodalom reprezentatív képviselőinek meglátásainak áttekintésével, érintve a populáris kultúra és a kortárs magyar líra gyermek- és családszemléleti mintázatait. A gyermekkor halálát tematizáló narratívák a gyermek-felnőtt határok elmosódásának, a gyermek változóban lévő tudatformáinak, megismerési módjainak, fejlődési útvonalainak jelenségeit taglalják. Ugyanakkor szót ejtenek a családi lét válságtüneteiről, a korszak apa- és anyaszerepeinek problémáiról is, melyek a mai fiatal költészet olyan képviselőinek szövegvilágában is felszínre kerülnek, mint Krusovszky Dénes, Sirokai Mátyás, Stiller Kriszta, Tolvaj Zoltán, Deres Kornélia és Ayhan Gökhan. Írásomban az ő szövegeiket elemzem a gyermekmetafora, a gyermeki élményfolyam, az anya- és apakép különböző változatait vizsgálva.

PRÓFÉCIA, POLITIKA, PARANOIA

2025-12-23T11:43:25+00:00

Tanulmányom olyan diskurzuselemzés, amely Ivo Andrić Levél 1920-ból című elbeszélésének nemzeti ideológiák által befolyásolt, torzított értelmezését vizsgálja, illetve azt, hogy ezekről a (dez)interpretációkról milyen szakmai dialógusok születtek. Volt rá példa, hogy a polgárháború idején a szerb nacionalista politikai beszédekben és a szimbolikus politikában az elbeszélést argumentumként használták. Különös diskurzus szövődött annak kérdése körül, hogy vajon Andrić e szövege (különösen a kéziratban elírt cím miatt) profetikus lenne, mintha előre látta volna a polgárháború bekövetkeztét, Predrag Palavestra ilyen olvasata nyomán egy 1997-es cikkében. Zoran Milutinović két, az Andrić-recepció ideológiai retorziót vizsgáló könyve és a recepciója nyomán vizsgálatra kerül, létezik-e tényszerűen kimutatható szerb nacionalista diskurzus Andrić elbeszéléséről. Végül Predrag Palavestra 1992-ben megjelent Andrić monográfiája kapcsán arra igyekszem rámutatni, milyen körültekintő kontextualizálás szükséges ahhoz, hogy az olvasat ideologizáltságának kérdésére válaszolni tudjunk, s adott esetben elutasítjuk.

KILÉPÉS AZ ELSZIGETELTSÉGBŐL: SZOVJET–JUGOSZLÁV TALÁLKOZÓK PRÁGÁBAN, 1923–1925

2025-12-23T11:43:39+00:00

Az Orosz Föderáció Külügyi Levéltárának dokumentumai és a megjelent források alapján a tanulmány szerzője a Szovjetunió képviselőinek informális tárgyalásait vizsgálja, amelyeket a Csehszlovák Köztársaságban Ljuba Nešić nagykövettel és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (SZHSZ) prágai nagykövetségének tagjaival folytattak 1923 és 1925 között. A szovjet és a jugoszláv diplomaták információt cseréltek, valamint megvitatták a Szovjetunió elismerésének és a hivatalos államközi kapcsolatok kialakításának kérdéseit. A szovjet fél a Szovjetunió de jure elismeréséhez ragaszkodott, amit Belgrád nem tudott elfogadni. I. Sándor király és számos kiemelkedő jugoszláv politikus nem volt hajlandó elismerni a bolsevik hatalmat. A helyzetet tovább súlyosbította a Kommunista Internacionálé tevékenysége és Moszkva nyílt támogatása a Jugoszlávián belüli szeparatista mozgalmak iránt, különösen Stjepan Radić, a Horvát Republikánus Parasztpárt (HRSS) vezetője esetében. A jugoszláv diplomaták ezért Prágában elsősorban arra törekedtek, hogy Moszkva ismerje el a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság „integritását”, és támogassa őket az Olaszországgal való szembenállásban, ugyanakkor elkerültek bármilyen konkrét kötelezettségvállalást.

EGY MŰFAJ LEHETŐSÉGEI JÓKAI KAPCSÁN

2025-12-23T11:43:48+00:00

Fried István: Jókai Mór életrajzai és más furcsaságok. 2024. Szeged: Tiszatáj Alapítvány, Tiszatáj Könyvek

„EGY FÉL-ÉLETET KITÖLTŐ KAPCSOLAT”

2025-12-23T11:44:00+00:00

Kende Katalin szerk. 2024. Kedves Bátyuskám! Várkonyi Nándor és Weöres Sándor barátsága levelezésük tükrében. Budapest: Széphalom Könyvműhely.

MAGYAR ÉS SZERB SZÓASSZOCIÁCIÓK KVALITATÍV ELEMZÉSE A PROTOTÍPUS-ELMÉLET FÉNYÉBEN

2025-12-23T11:44:12+00:00

A szóasszociációs vizsgálatokkal már régóta foglalkoznak a pszicholingvisztika területén, melyek segítségével alaposan feltárható a mentális lexikon szerveződése. A kultúra nagy szerepet játszik ilyen szempontból, így a kétnyelvűek helyzete e téren igen nagy érdeklődést mutatott a nyelvészek körében az utóbbi évtizedekben. Kutatásunkban vajdasági magyar ajkú általános és középiskolásokkal végeztünk szóasszociációs kísérleteket, ahol magyar (anyanyelvű) és szerb (környezetnyelvű) szavakat váltakozva használtunk. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, vajon az azonos jelentésű magyar és szerb szavakra adott asszociációk mennyiben térnek el egymástól, valamint hogy megfigyelhető-e különbség az anyanyelven és a környezetnyelven produkált asszociációk között az Eleanor Rosch-féle prototípus alapú kategorizációs szintek (fölérendelt, alapszintű és alárendelt kategóriák) vonatkozásában. Eredményeink azt mutatják, hogy bár vannak megfelelések az anyanyelvű és környezetnyelvű asszociációk között, az adatközlők túlnyomórészt eltérő asszociációkat produkálnak, viszont kategorizációs szintjeik szempontjából mindkét nyelven elsősorban alapszintű fogalmakról van szó. Továbbá az is kiderül, hogy bár szignifikánsan több a magyar asszociáció a szerbekhez képest, ez a számbeli különbség kizárólag az alapszintű kategóriáknál mutatkozik, azaz adatközlőink fölérendelt és alárendelt szintű kategóriákat anyanyelvükön és a környezet nyelvén hasonló számban produkáltak. E kutatás eredményei hozzájárulhatnak a kétnyelvű mentális lexikon szerveződésének és a nyelvi, valamint kulturális hatások pszicholingvisztikai megértéséhez.