Tanulmányok

VÁRROMOK

2024-12-05T09:37:29+00:00

Kisfaludy Sándor (1772–1844) 1807-ben kiadott Himfy című művének három regéje (Csobáncz, Tátika, Somló) nem egyszerűen a magyar preromantika, a romantikus, individuális olvasásmódok kitüntetett szövege, de – hipotézisem szerint – az olvasás közösségi, mediatizált formáit is fel lehet fedezni bennük. A régi, nemesi, közösségi, társas összejövetelek gyakran kerülnek elő a helyi mondákat imitáló verses elbeszélésekben (a regékben), a történetmesélés részeiként. Kisfaludy társasági szórakozást idéző strófái a történetek idejében, a 14–16. században lezajló, idillizált nemesi mulatságokat idéznek meg, másfelől viszont a 18–19. századi, főleg a balatonfüredi gyógykúráikon idejüket töltő, kirándulgató társaságok kedvtelésének leírásai, múltba való visszavetítései, allegóriái is.

Kisfaludy már saját útleírásaiban is használja ezt a „turisztikai” elbeszélői kisműfajt, de az irodalomtörténészek által felkutatott, tematikus forrásai, Veit Weber és Joseph Alois Gleich gótikus rémtörténetei is tele vannak ezekkel a mondákat imitáló kisműfajokkal. Feltételezhető, korabeli leírások is alátámasztják: a Kisfaludy-regéket színházi élőképként elő is adták, kirándulócsoportok a regék címeiben megjelölt várromoknál gyűltek egybe és közösen olvasták, szavalták, énekelték ezeket még a 19. század első felében.

A NYELVI IDENTITÁS MINT LEHETSÉGES TÁRSADALMI KONFLIKTUSFORRÁS KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN

2024-12-06T08:22:23+00:00

A tanulmány arra keresi a választ a kelet-közép-európai országokból származó és a magyar nyelvvel összefüggő példák alapján, hogy a nyelvi identitás megjelenése és elsődlegessé válása milyen reakciókat vált ki a többségi és a kisebbségi társadalomban. Ehhez röviden áttekintem a lokális és a kulturális identitás egyes elemeit, kiemelve a nyelvi jellemzőket, amelyek jelen vannak ugyan, de nem töltenek be központi szerepet. Fontos identitáselem a névhasználat, ami a nyelvi identitás előtérbe kerülésével egyre fontosabb szerepet játszik. A nyelvi identitás sok esetben csak másokkal szemben nyeri el a jelentését, ami nyelvi egyenlőtlenséghez, diszkriminációhoz, közvetve pedig a nyelvben gyökerező konfliktusokhoz, vitákhoz, de akár agresszióhoz is vezethet.

ERDŐRE ÉS FÁKRA UTALÓ HELYSÉGNEVEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN (I.)

2024-12-06T08:22:56+00:00

A magyar helynévanyag sokféle fával kapcsolatos tárgykörre utal: jellegzetes fafajokra, erdőkre; az erdőirtás módjaira, nyomaira; erdei állatokra, vadászatukra, illetve más erdei tevékenységekre. Mindezt tematikailag és ábécérendben, a kapcsolódó településnevek lokalizálásával és magyarázatával tárgyaljuk. – A Kárpát-medence hegyesebb belső és peremrészein gyakoribbak az erdőre utaló helynevek, a középrész inkább élelemtermelésre szolgál; az alföldi helynevek inkább (víznévből átvett) vízkedvelő fajokra vagy ültetett gyümölcsösökre utalnak. Ha nyelvjárási szó más vidék helynevéből is előkerül, egykori szélesebb elterjedtsége következtethető. – Sok régi foglalkozás is kötődött az erdőhöz; az emberi tevékenység pedig átalakította a növénytakarót: az erdők megfogyatkoztak. Hogy mi lett a helyükön, hogyan lettek az ősrengetegekből telepített vagy sarjról eredt erdők: e folyamatokra a történeti nyelvészet legfőképpen a helynevekből következtet.

LYÁNYOK, LYÁNYOK: LAKODALOM

2024-12-06T15:44:18+00:00

Pintér Béla első előadását Népi rablét címmel 1998. december 19-én láthatta a közönség. A darab több mint tizenöt éve nem szerepel a Pintér Béla és Társulata repertoárjában, viszont a mű társadalomkritikai üzenete az ősbemutató óta eltelt jó negyedszázaddal később talán aktuálisabb, mint valaha. A Népi rablét ismertetőjében az olvasható, hogy egy vidéki lakodalom három napjának eseményeit láthatjuk egy előadásba sűrítve, valójában azonban egy vidéki lakodalom ürügyén bemutatott társadalmi probléma bontakozik ki előttünk, amely az ünnep kiüresedését, vagy pontosabban a fogyasztói társadalomban eltorzult hagyományokat, a rosszul értelmezett folklórt és a homo festivus pusztulását jeleníti meg.

A NÁCI ÁBRÁZOLÁSOK EMBERESZMÉNYE, IFJÚKÉPE ÉS GYERMEKREPREZENTÁCIÓS GYAKORLATA

2024-12-06T19:19:41+00:00

Dolgozatomban a náci képi és plasztikai ábrázolás embereszményét, ifjú- és gyermekképét kívánom vizsgálni a korszak ideológiai eredetű produktumain keresztül, az ikonográfiai- ikonológiai módszer segítségével. E korszak megjelenítésein direkt módon tükröződtek a náci ideológia szólamai, az egészséges, erős, árja férfi eszménye és az áldozatkész, családjáért odaadó nő képe, melyek propagandisztikus jelleggel jelentek meg a festményeken és a szobrokon, meglehetősen diszkriminatív, túlzóan esszencialista módon viszonyulva az emberlét alapkérdéseihez. A gyermek leginkább családi környezetben jelent meg vagy a Hitlerjugend tagjaként, korántsem önértékénél fogva; a formálódó, érő gyermek jelenvalósága nem foglalkoztatta a korszak propagandisztikus vizuális kultúráját, amely miután jövőorientált volt, a náci eszme célkitűzéseit, ideáljait, eszmei elvárásait vetítette a gyermek-, család- és ifjú- ábrázolásokra egyaránt. Írásomban azt vizsgálom, hogy milyen jellegzetes módokon érvényesültek az új eszmények a náci éra ideológiailag kártékony vizuális kultúrájában. A náci ábrázolás problematikus jellegénél fogva érdemes koncentrálni az ideológiailag kártékony vizuális kultúra destruktív hatásaira is.

ARS CRITICA

2024-12-06T19:28:10+00:00

Takáts József. 2022. Átrendeződések: Kritikai írások. Budapest: Kalligram Kiadó

A VERSES REGÉNY ÉS AZ EMBERISÉGKÖLTEMÉNY DISKURZUSA

2024-12-06T19:40:23+00:00

Madách Imre Az ember tragédiája (1862) és Závada Pál Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin (2022) című verses regénye több aspektusból vizsgálódva is párhuzamba állítható. A két szerző regényében ellentétek és analógiák sokasága kereszteződik. A dolgozat összehasonlítási alapon, komparatisztikai módszerrel próbál rávilágítani a közöttük lévő azonosságokra, különbségekre, illetve a művek kapcsolódási pontjaira. A kutatás fő célja a művekben megjelenő szereplők vizsgálata, kiváltképp az istenkép megjelenítése, valamint a dolgozat az irodalomban jól ismert toposzt, a női alakok mibenlétét is taglalja.

LADIK KATALIN KÖLTÉSZETÉNEK BIOPOÉTIKAI MEGKÖZELÍTÉSE

2024-12-06T19:53:45+00:00

A tanulmány a Ladik Katalin 2022-ben megjelent Idővitorla – Válogatott versek (1962–2022) című kötetében reprezenált lírai opus biopoétikai elemeinek feltárását tűzte ki céljául, ezzel egy új olvasat lehetőségét adva meg az alapvetően (neo)avantgárd-centrikus, folklorisztikus elemeket fókuszba helyező recepció kiegészítéseképp. A biopoétikai (és más, a humánum hegemóniáját megkérdőjelező poszthumanista) megközelítések az élet – bios – irodalmi megjelenítési lehetőségeit kutatva a kultúra és natúra, a humán és nonhumán, a nyelv és test kapcsolatán keresztül mindeddig rejtve maradt jelentésrétegek felfedését kísérlik meg. Ladik Katalin vizsgált kötetében élesen kirajzolhatók költészetének jellemző vonásai, visszatérő motívumai, így a kutatás szempontjából fokozottan releváns természeti létezők versbeli reprezentációjának sokfélesége is. A dolgozatban a környezet, a flóra és a fauna poétikai megjelenésmódjai és az emberivel alkotott viszonyrendszerei mellett helyet kap a légzés (és hangképzés) versbeágyazódásának vizsgálata, valamint az univerzális létsezés kérdései is az Idővitorla kontextusában.