A JELENTÉSTULAJDONÍTÁS SZITUATÍV MEGHATÁROZOTTSÁGÁNAK ÁTALAKULÁSA ÉS HATÁSA A KIKÖZÖSÍTŐ CÍMŰ REGÉNY ÉRTELMEZÉSÉRE

Absztrakt

A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogyan hatott Déry Tibor regényének interpretációira az értelmezések szituatív meghatározottsága. Ennek összetevői közül elsősorban az interpretáció keletkezési idejére jellemző társadalmi, politikai viszonyok olvasatokat befolyásoló hatására koncentrál. Bemutatja, hogy a Kádár-korszak időszakában született értelmezések a szöveg ironikus gesztusait a pártállam ideológiai doktrínáival azonosulva vagy azokat kényszerűen tiszteletben tartva a regény szatirikus kritikájának hatókörét a Rákosi-korszakra szűkítették le. Mivel a szocializmus rendszere lényegét tekintve maga is diktatórikus volt, az értelmezők a főhős alakját nem értékelhették szatirikusan beállított, negatív figuraként, mert ezzel a rendszer lényegét, a párt egyeduralmát biztosító „demokratikus centralizmus” elvét kérdőjelezték volna meg. A későbbi olvasatok ugyan kitágították a szatíra hatókörét a diktatórikus hatalomgyakorlás minden formájára, de nem vizsgálták fölül a korábbi recepciónak azt a hagyományát, amely a cselekmény egyháztörténeti aspektusának kizárólag az allegorikus jelölő funkcióját tulajdonította. A tanulmány amellett érvel, hogy a mai olvasó számára a kortárs társadalmi jelenségek hatására egyház és politikai hatalom összefonódása a regénynek izgalmas jelentésrétegét képviseli, azaz az egyháztörténet az allegorikus jelölő pozíciójából elmozdulva maga is jelöltté válik.