VÁRROMOK
Kisfaludy Sándor regéi és az utazási irodalom
Absztrakt
Kisfaludy Sándor (1772–1844) 1807-ben kiadott Himfy című művének három regéje (Csobáncz, Tátika, Somló) nem egyszerűen a magyar preromantika, a romantikus, individuális olvasásmódok kitüntetett szövege, de – hipotézisem szerint – az olvasás közösségi, mediatizált formáit is fel lehet fedezni bennük. A régi, nemesi, közösségi, társas összejövetelek gyakran kerülnek elő a helyi mondákat imitáló verses elbeszélésekben (a regékben), a történetmesélés részeiként. Kisfaludy társasági szórakozást idéző strófái a történetek idejében, a 14–16. században lezajló, idillizált nemesi mulatságokat idéznek meg, másfelől viszont a 18–19. századi, főleg a balatonfüredi gyógykúráikon idejüket töltő, kirándulgató társaságok kedvtelésének leírásai, múltba való visszavetítései, allegóriái is.
Kisfaludy már saját útleírásaiban is használja ezt a „turisztikai” elbeszélői kisműfajt, de az irodalomtörténészek által felkutatott, tematikus forrásai, Veit Weber és Joseph Alois Gleich gótikus rémtörténetei is tele vannak ezekkel a mondákat imitáló kisműfajokkal. Feltételezhető, korabeli leírások is alátámasztják: a Kisfaludy-regéket színházi élőképként elő is adták, kirándulócsoportok a regék címeiben megjelölt várromoknál gyűltek egybe és közösen olvasták, szavalták, énekelték ezeket még a 19. század első felében.
Hivatkozások
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára III. (Ö–Zs). 1976. Főszerk. Benkő Loránd.
Budapest: Akadémiai.
A magyar színikritika kezdetei 1790–1837. I. kötet. 2001. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Mundus. (A magyar irodalomtörténetírás forrásai 16.) A jegyzetek a III. kötetben.
A magyar történeti mondák katalógusa IX.: Egyéb földrajzi és történeti jellegű mondák. 2018. Szerk. Magyar Zoltán. Budapest: Kairosz.
Böhme, Hartmut. 2016. A romok esztétikája. Ókor (4): 79–86.
Calvino, Italo. 2002. Le città invisibili: Prezentazione dell’ autore. IX–X. Milano: Mondadori. Fenyő István. 1961. Kisfaludy Sándor. 220–258. Budapest: Akadémiai. Irodalomtörténeti Könyvtár 6.
Gleich, Joseph Aloys. 1800. Sagen der ungarischen Vorzeit: Ein Gegenstück zu den Sagen der Vorzeit von Veit Weber. Wien.
Gleich, Joseph Aloys. 1841. Reiseabentheuer des Hans-Jörgels von Gumpoldskirchen: auf einer Lustfahrt von Wien nach Gratz und zurück über Leoben, Vordernberg, Eisenerz, Admont, Ischl, Gmunden, Linz, Mölk. St. Pölten, Abstätten, Gablitz nach Ober St. Veit; in seinen Briefen an seinen Schwager Marel in Feselau mit den Bemerkungen des Amtsschreibers Nigowitz; ein Handbuch für Reisende, welche zu Hause bleiben wollen. Wien: Bauer und Dirnböck.
Gulyás Judit. 2008. A mese szó használata a magyar írásbeliségben 1772–1850 között: A magyar nyelv nagyszótárának történeti korpusza alapján. In Tanulmányok a 19. századi magyar szövegfolklórról, szerk. Gulyás Judit. 165–241. Budapest: ELTE Folklore Tanszék.
Hermann Zoltán. 2014. A Himfy-strófa műfaji határai. In Textológia – filológia – értelme- zés: Klasszikus magyar irodalom, szerk. Czifra Mariann és Szilágyi Márton. 373–390. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó.
Hudi József. 2008. A balatonfüredi színházak és színészet története (1831–1861). Balatonfü- red: Balatonfüred Városért Közalapítvány.
Jolles, André. 1930. Einfache Formen: Legende, Sage, Mythe, Rätsel, Spruch, Kasus, Memorabile, Märchen, Witz. Hameln: Niemeyer. Új kiadása: 2006. Berlin: De Gruyter.
„…kacérkodni fogok vele.”: Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838–1840. 2014. S. a. r. Katona Csaba. Győr: Mediawawe.
Katona József. Bánk bán. 1983. S. a. r. Orosz László. Budapest: Akadémiai.
Kerényi Ferenc szerk. 2001. A magyar színikritika kezdetei (1790–1837). I–III. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket írta és a mutatókat készítette Kerényi Ferenc. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó.
Kisfaludy Sándor. 1807. Regék a magyar előidőből. Buda: A’ Királyi Magyar Universitás’ betűivel.
Kisfaludy Sándor munkáji I–VIII. 1833–1838. Pest: Wigand Otto és Heckenast Gusztáv.
Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. 1931. Közreadja Gálos Rezső. Győr: Kisfaludy Irodal- mi Kör.
Kisfaludy Sándor. 1997. Szépprózai művek. S. a. r. Debreczeni Attila. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó.
Stagl, Justin. 1983. Das Reisen als Kunst und als Wissenschaft (16–18. Jahrhundert). Zeitschrift für Ethnologie (1): 15–34. (108. kötet)
Szajbély Mihály. 1999. A rege és rokonműfajai a XIX. század elejének magyar irodalmában. Irodalomtörténet (3): 424–440.
Szentpéteri Márton. 2010. Térpoétika: Irodalom és design a fizikai és kulturális terek határán (1–2): 5–19.
Tóth Béla. 1927. A Kisfaludy-regék utánzatai. 7. Budapest: Pallas. (Irodalomtörténeti füze- tek 13.)
Végh Veronika. 2015. Töredékes formák az európai romantikában: Az angol és a magyar fragmentumvers. Budapest: ELTE BTK (repozitórium) http://doktori.btk.elte.hu/lit/ veghveronika/diss.pdf
Weber, Veit. 1790. Sagen der Vorzeit: Wolff, Das heilige Kleeblatt, Der Müller des Schwarzthal’s, Der arme Bruder (2. Teil). Berlin: Maurer.
Weber, Veit. 1800. Sagen der Vorzeit aus Herzyniens romantischen Gegenden. Quedlinburg: Gottfried Basse.
