A Voice from the Grave
Sándor Petőfi: Az utósó ember (The Last Man)
Keywords:
Sándor Petőfi, the poem Az utósó ember, Clouds cycle, The Myth of Ahasuerus, Ossian
Abstract
This paper discusses one of the least analyzed poems by one of the most significant Hungarian poets of the 19th century, Sándor Petőfi (1823-1849). After presenting the philological background, the analysis focuses on the question of the origin and parallels of the most important element of the poem’s setting, the image of the last man left of humanity (the poem can be seen as his monologue). Apart from the parallels that can be drawn with works in world literature (such as Mary Shelley’s novel The Last Man), the paper finds a real philological connection with the Ossian myth and the story of Ahasuerus, which creates the image of the ’eternal Jew’, since both these antecedents are demonstrably part of Petőfi’s literary background, and he translated from both traditions.
References
Arany János. 2017. Kisebb költeményei. S. a. r. és a kísérőtanulmányt írta Szilágyi Márton. Budapest: Helikon.
Arany János. 2019. Elbeszélő költemények. S. a. r. Török Zsuzsa. Budapest: Universitas – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet.
Cooper. 1845. Az utolsó mohikán: Angol regény. I–II. kötet. Ford. Gondol Dániel. Pest: Hartleben Konrád Adolf.
Czigányik Zsolt. 2011. Az utolsó ember: a halálfélelem utópiája. Mary Shelley ellenutópiába torkolló történelmi családregénye. In Ritka művészet – Rare Device: Írások Péter Ágnes tiszteletére – Writings in Honour of Ágnes Péter, szerk. Ruttkay Veronika, Gárdos Bálint, Timár Andrea. 104–115. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Angol-Amerikai Intézet Anglisztika Tanszék.
Endrődi Sándor. 1911. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842–1849: Egykorú nyomtatványok másaival. Budapest: Kunossy, Szilágyi és Társa.
Fehér Géza. 1970. Egy gigantikus torzó Vörösmarty költői hagyatékában: Az Örök zsidó töredékei és vázlatai (1837–1848). Irodalomtörténet 52 (1): 179–190.
Ferenczi Zoltán. 1896. Petőfi életrajza. II. kötet. Budapest: Franklin-Társulat.
Frenzel, Elisabeth. 2005. Stoffe der Weltliteratur: Ein Lexikon dichtungsgeschichtlicher Längsschnitte. 10. Auflage. Stuttgart: Alfred Körner Verlag.
Hartvig Gabriella. 2004. Ossian in Hungary. In The Reception of Ossian in Europe. Ed. Howard Gaskill. 222–239. London – New York: Thoemmes Series. (The Athlone Critical Traditions Series. The Reception of British Authors in Europe.)
Horányi Ildikó. 2003. A látszatos halál: A magyarországi tetszhalál-fóbia története. Budapest: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.
Horváth János. 1922. Petőfi Sándor. Budapest: Pallas.
JMÖM Levelezés I. 1971. Jókai Mór levelezése (1833–1859). S. a. r. Kulcsár Adorján. Budapest: Akadémiai.
Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita szerk. és bev. 2006. Beszélő tárgyak: A Petőfi család relikviái. Budapest: PIM.
Kerényi Károly. 1977. Görög mitológia. I. Történetek az istenekről és az emberiségről. II. Hérosztörténetek. Ford.
Kerényi Grácia. Budapest: Gondolat. Kerényi Ferenc. 1992. Bolyai Farkas A párisi per című érzékenyjátékának forrásáról. Irodalomtörténet 73 (3): 607–610.
Kerényi Ferenc. 2022. Petőfi Sándor élete és költészete: Kritikai életrajz. 2. kiadás. Budapest: Osiris.
Korompay [H.] János. 1972. A kompozíció harmóniateremtő szerepe az elegico-ódában. In Az el nem ért bizonyosság: Elemzések Arany lírájának első szakaszáról, szerk. Németh G. Béla. 43–74. Budapest: Akadémiai.
Korompay H. János. 1998. A „jellemzetes” irodalom jegyében: Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása. Budapest: Akadémiai Kiadó – Universitas.
Kovács Adorján. 2023. A próteuszi Petőfi: Kísérletező és anticipáló költészete 1845–49. 2., bővített kiadás. Budapest: Ad Librum. Lukács Móric. 1834. Sötétség (Byron után). Társalkodó 3 (5): 17.
Lukácsy Sándor. 1996. Petőfi-morzsák 2. Petőfi, az avantgarde költő. In Egy hazánk van. 217–220. Pécs: Jelenkor.
Margócsy István. 2011. Petőfi mint hazajáró lélek: A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára. In Petőfi-kísérletek: Tanulmányok Petőfi Sándor életművéről. 231–256. Pozsony: Kalligram.
Martinkó András. 1973. Alkotásmód és kronológia. In A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 10., szerk. V. Nyilassy Vilma. 11–35. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda.
Nagy Ilona. 2001. Ahasvérus, vagy a Jézus által megátkozott, örökké élő zsidó. In Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór. 82–106. Budapest: L’Harmattan.
Pándi Pál szerk. 1976. Petőfi állomásai: Versek és elemzések. Budapest: Magvető.
Petőfi Sándor. 1847. Petőfi összes költeményei. Pest: Emich.
PSÖM I. 1951. Petőfi Sándor költeményei 1. 1842–1845. S. a. r. Varjas Béla. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM V. 1956. Petőfi Sándor vegyes művei: Útirajzok, naplójegyzetek, hírlapi cikkek és egyéb prózai írások. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM VI. 1956. Petőfi Sándor prózafordításai. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 4. 2003. Petőfi Sándor összes költeményei (1845. augusztus – 1846): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 5. 2008. Petőfi Sándor összes költeményei (1847): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Rimócziné Hamar Márta. 1985. Arany János Exegi monumentumának horatiusi vonatkozásai. Irodalomtörténet (67): 967–972.
Ruttkay Veronika. 2018. „Már akár igazi akár ál”. Az Osszián és a naiv eposz problémái. In Rejtőzködő Kalliopé: Tanulmányok Arany János Naiv eposzunk című írásáról, szerk. Csonki Árpád. 65–102. Budapest: reciti.
Szigethy Gábor. 1979. Shakespeare-t olvasó Petőfi. Budapest: Magvető. Szilágyi Márton. 2017. „Mi vagyok én?”: Arany János költészete. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2020. „Húnyó nép közt Osszián”: Arany János és a Kosmopolita költészet. Irodalomtörténeti Közlemények 124 (2): 250–258.
Szilágyi Márton. 2021. A magyar romantika ikercsillagai: Jókai Mór és Petőfi Sándor. Budapest: Osiris.
Szilágyi Márton. 2021a. „Miért én éltem, az már dúlva van”. Vörösmarty-tanulmányok. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2023. A szekularizált Apokalipszis. Petőfi Sándor: Szörnyű idő. Látó 34 (1): 66–73.
Szörényi László. 1989. Apokalipszis helyett kataklizma: Petőfi utolsó verse. In „Multaddal valamit kezdeni”: Tanulmányok. 94–118. Budapest: Magvető.
Tolnai Vilmos. 1917. Arany János: Letészem a lantot című verséhez. Irodalomtörténet (6): 167.
Vajda András. 1973. Petőfi verselésének néhány funkcionális vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 77 (1): 50–71.
Arany János. 2019. Elbeszélő költemények. S. a. r. Török Zsuzsa. Budapest: Universitas – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet.
Cooper. 1845. Az utolsó mohikán: Angol regény. I–II. kötet. Ford. Gondol Dániel. Pest: Hartleben Konrád Adolf.
Czigányik Zsolt. 2011. Az utolsó ember: a halálfélelem utópiája. Mary Shelley ellenutópiába torkolló történelmi családregénye. In Ritka művészet – Rare Device: Írások Péter Ágnes tiszteletére – Writings in Honour of Ágnes Péter, szerk. Ruttkay Veronika, Gárdos Bálint, Timár Andrea. 104–115. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Angol-Amerikai Intézet Anglisztika Tanszék.
Endrődi Sándor. 1911. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842–1849: Egykorú nyomtatványok másaival. Budapest: Kunossy, Szilágyi és Társa.
Fehér Géza. 1970. Egy gigantikus torzó Vörösmarty költői hagyatékában: Az Örök zsidó töredékei és vázlatai (1837–1848). Irodalomtörténet 52 (1): 179–190.
Ferenczi Zoltán. 1896. Petőfi életrajza. II. kötet. Budapest: Franklin-Társulat.
Frenzel, Elisabeth. 2005. Stoffe der Weltliteratur: Ein Lexikon dichtungsgeschichtlicher Längsschnitte. 10. Auflage. Stuttgart: Alfred Körner Verlag.
Hartvig Gabriella. 2004. Ossian in Hungary. In The Reception of Ossian in Europe. Ed. Howard Gaskill. 222–239. London – New York: Thoemmes Series. (The Athlone Critical Traditions Series. The Reception of British Authors in Europe.)
Horányi Ildikó. 2003. A látszatos halál: A magyarországi tetszhalál-fóbia története. Budapest: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.
Horváth János. 1922. Petőfi Sándor. Budapest: Pallas.
JMÖM Levelezés I. 1971. Jókai Mór levelezése (1833–1859). S. a. r. Kulcsár Adorján. Budapest: Akadémiai.
Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita szerk. és bev. 2006. Beszélő tárgyak: A Petőfi család relikviái. Budapest: PIM.
Kerényi Károly. 1977. Görög mitológia. I. Történetek az istenekről és az emberiségről. II. Hérosztörténetek. Ford.
Kerényi Grácia. Budapest: Gondolat. Kerényi Ferenc. 1992. Bolyai Farkas A párisi per című érzékenyjátékának forrásáról. Irodalomtörténet 73 (3): 607–610.
Kerényi Ferenc. 2022. Petőfi Sándor élete és költészete: Kritikai életrajz. 2. kiadás. Budapest: Osiris.
Korompay [H.] János. 1972. A kompozíció harmóniateremtő szerepe az elegico-ódában. In Az el nem ért bizonyosság: Elemzések Arany lírájának első szakaszáról, szerk. Németh G. Béla. 43–74. Budapest: Akadémiai.
Korompay H. János. 1998. A „jellemzetes” irodalom jegyében: Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása. Budapest: Akadémiai Kiadó – Universitas.
Kovács Adorján. 2023. A próteuszi Petőfi: Kísérletező és anticipáló költészete 1845–49. 2., bővített kiadás. Budapest: Ad Librum. Lukács Móric. 1834. Sötétség (Byron után). Társalkodó 3 (5): 17.
Lukácsy Sándor. 1996. Petőfi-morzsák 2. Petőfi, az avantgarde költő. In Egy hazánk van. 217–220. Pécs: Jelenkor.
Margócsy István. 2011. Petőfi mint hazajáró lélek: A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára. In Petőfi-kísérletek: Tanulmányok Petőfi Sándor életművéről. 231–256. Pozsony: Kalligram.
Martinkó András. 1973. Alkotásmód és kronológia. In A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 10., szerk. V. Nyilassy Vilma. 11–35. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda.
Nagy Ilona. 2001. Ahasvérus, vagy a Jézus által megátkozott, örökké élő zsidó. In Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór. 82–106. Budapest: L’Harmattan.
Pándi Pál szerk. 1976. Petőfi állomásai: Versek és elemzések. Budapest: Magvető.
Petőfi Sándor. 1847. Petőfi összes költeményei. Pest: Emich.
PSÖM I. 1951. Petőfi Sándor költeményei 1. 1842–1845. S. a. r. Varjas Béla. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM V. 1956. Petőfi Sándor vegyes művei: Útirajzok, naplójegyzetek, hírlapi cikkek és egyéb prózai írások. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM VI. 1956. Petőfi Sándor prózafordításai. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 4. 2003. Petőfi Sándor összes költeményei (1845. augusztus – 1846): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 5. 2008. Petőfi Sándor összes költeményei (1847): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Rimócziné Hamar Márta. 1985. Arany János Exegi monumentumának horatiusi vonatkozásai. Irodalomtörténet (67): 967–972.
Ruttkay Veronika. 2018. „Már akár igazi akár ál”. Az Osszián és a naiv eposz problémái. In Rejtőzködő Kalliopé: Tanulmányok Arany János Naiv eposzunk című írásáról, szerk. Csonki Árpád. 65–102. Budapest: reciti.
Szigethy Gábor. 1979. Shakespeare-t olvasó Petőfi. Budapest: Magvető. Szilágyi Márton. 2017. „Mi vagyok én?”: Arany János költészete. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2020. „Húnyó nép közt Osszián”: Arany János és a Kosmopolita költészet. Irodalomtörténeti Közlemények 124 (2): 250–258.
Szilágyi Márton. 2021. A magyar romantika ikercsillagai: Jókai Mór és Petőfi Sándor. Budapest: Osiris.
Szilágyi Márton. 2021a. „Miért én éltem, az már dúlva van”. Vörösmarty-tanulmányok. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2023. A szekularizált Apokalipszis. Petőfi Sándor: Szörnyű idő. Látó 34 (1): 66–73.
Szörényi László. 1989. Apokalipszis helyett kataklizma: Petőfi utolsó verse. In „Multaddal valamit kezdeni”: Tanulmányok. 94–118. Budapest: Magvető.
Tolnai Vilmos. 1917. Arany János: Letészem a lantot című verséhez. Irodalomtörténet (6): 167.
Vajda András. 1973. Petőfi verselésének néhány funkcionális vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 77 (1): 50–71.
