Egy hang a sírból
Petőfi Sándor: Az utósó ember
Kulcsszavak:
Petőfi Sándor, Az utósó ember című vers, Felhők-ciklus, Ahasvérus-mítosz, Osszián
Absztrakt
A tanulmány a 19. század egyik legjelentősebb magyar költője, Petőfi Sándor (1823–1849) egyik keveset elemzett versét, Az utósó ember címűt tárgyalja. A filológiai háttér bemutatása után az elemzés középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen eredete, illetve milyen párhuzamai vannak a vers szcenikája legfontosabb elemének, az emberiségből utoljára maradó ember képének (a vers mintegy az ő monológjának tekinthető). A felvillantható világirodalmi párhuzamokon (így például Mary Shelley The Last Man című regényén túl) igazi filológiai kapcsolatot a dolgozat az Osszián-mítosszal és az „örök zsidó” képét megteremtő Ahasvérus-történettel talál, mivel mindkét előzmény bizonyíthatóan hozzátartozott Petőfi műveltségéhez, s mindkét hagyományelemből fordításokat is készített.
Hivatkozások
Arany János. 2017. Kisebb költeményei. S. a. r. és a kísérőtanulmányt írta Szilágyi Márton. Budapest: Helikon.
Arany János. 2019. Elbeszélő költemények. S. a. r. Török Zsuzsa. Budapest: Universitas – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet.
Cooper. 1845. Az utolsó mohikán: Angol regény. I–II. kötet. Ford. Gondol Dániel. Pest: Hartleben Konrád Adolf.
Czigányik Zsolt. 2011. Az utolsó ember: a halálfélelem utópiája. Mary Shelley ellenutópiába torkolló történelmi családregénye. In Ritka művészet – Rare Device: Írások Péter Ágnes tiszteletére – Writings in Honour of Ágnes Péter, szerk. Ruttkay Veronika, Gárdos Bálint, Timár Andrea. 104–115. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Angol-Amerikai Intézet Anglisztika Tanszék.
Endrődi Sándor. 1911. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842–1849: Egykorú nyomtatványok másaival. Budapest: Kunossy, Szilágyi és Társa.
Fehér Géza. 1970. Egy gigantikus torzó Vörösmarty költői hagyatékában: Az Örök zsidó töredékei és vázlatai (1837–1848). Irodalomtörténet 52 (1): 179–190.
Ferenczi Zoltán. 1896. Petőfi életrajza. II. kötet. Budapest: Franklin-Társulat.
Frenzel, Elisabeth. 2005. Stoffe der Weltliteratur: Ein Lexikon dichtungsgeschichtlicher Längsschnitte. 10. Auflage. Stuttgart: Alfred Körner Verlag.
Hartvig Gabriella. 2004. Ossian in Hungary. In The Reception of Ossian in Europe. Ed. Howard Gaskill. 222–239. London – New York: Thoemmes Series. (The Athlone Critical Traditions Series. The Reception of British Authors in Europe.)
Horányi Ildikó. 2003. A látszatos halál: A magyarországi tetszhalál-fóbia története. Budapest: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.
Horváth János. 1922. Petőfi Sándor. Budapest: Pallas.
JMÖM Levelezés I. 1971. Jókai Mór levelezése (1833–1859). S. a. r. Kulcsár Adorján. Budapest: Akadémiai.
Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita szerk. és bev. 2006. Beszélő tárgyak: A Petőfi család relikviái. Budapest: PIM.
Kerényi Károly. 1977. Görög mitológia. I. Történetek az istenekről és az emberiségről. II. Hérosztörténetek. Ford.
Kerényi Grácia. Budapest: Gondolat. Kerényi Ferenc. 1992. Bolyai Farkas A párisi per című érzékenyjátékának forrásáról. Irodalomtörténet 73 (3): 607–610.
Kerényi Ferenc. 2022. Petőfi Sándor élete és költészete: Kritikai életrajz. 2. kiadás. Budapest: Osiris.
Korompay [H.] János. 1972. A kompozíció harmóniateremtő szerepe az elegico-ódában. In Az el nem ért bizonyosság: Elemzések Arany lírájának első szakaszáról, szerk. Németh G. Béla. 43–74. Budapest: Akadémiai.
Korompay H. János. 1998. A „jellemzetes” irodalom jegyében: Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása. Budapest: Akadémiai Kiadó – Universitas.
Kovács Adorján. 2023. A próteuszi Petőfi: Kísérletező és anticipáló költészete 1845–49. 2., bővített kiadás. Budapest: Ad Librum. Lukács Móric. 1834. Sötétség (Byron után). Társalkodó 3 (5): 17.
Lukácsy Sándor. 1996. Petőfi-morzsák 2. Petőfi, az avantgarde költő. In Egy hazánk van. 217–220. Pécs: Jelenkor.
Margócsy István. 2011. Petőfi mint hazajáró lélek: A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára. In Petőfi-kísérletek: Tanulmányok Petőfi Sándor életművéről. 231–256. Pozsony: Kalligram.
Martinkó András. 1973. Alkotásmód és kronológia. In A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 10., szerk. V. Nyilassy Vilma. 11–35. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda.
Nagy Ilona. 2001. Ahasvérus, vagy a Jézus által megátkozott, örökké élő zsidó. In Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór. 82–106. Budapest: L’Harmattan.
Pándi Pál szerk. 1976. Petőfi állomásai: Versek és elemzések. Budapest: Magvető.
Petőfi Sándor. 1847. Petőfi összes költeményei. Pest: Emich.
PSÖM I. 1951. Petőfi Sándor költeményei 1. 1842–1845. S. a. r. Varjas Béla. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM V. 1956. Petőfi Sándor vegyes művei: Útirajzok, naplójegyzetek, hírlapi cikkek és egyéb prózai írások. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM VI. 1956. Petőfi Sándor prózafordításai. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 4. 2003. Petőfi Sándor összes költeményei (1845. augusztus – 1846): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 5. 2008. Petőfi Sándor összes költeményei (1847): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Rimócziné Hamar Márta. 1985. Arany János Exegi monumentumának horatiusi vonatkozásai. Irodalomtörténet (67): 967–972.
Ruttkay Veronika. 2018. „Már akár igazi akár ál”. Az Osszián és a naiv eposz problémái. In Rejtőzködő Kalliopé: Tanulmányok Arany János Naiv eposzunk című írásáról, szerk. Csonki Árpád. 65–102. Budapest: reciti.
Szigethy Gábor. 1979. Shakespeare-t olvasó Petőfi. Budapest: Magvető. Szilágyi Márton. 2017. „Mi vagyok én?”: Arany János költészete. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2020. „Húnyó nép közt Osszián”: Arany János és a Kosmopolita költészet. Irodalomtörténeti Közlemények 124 (2): 250–258.
Szilágyi Márton. 2021. A magyar romantika ikercsillagai: Jókai Mór és Petőfi Sándor. Budapest: Osiris.
Szilágyi Márton. 2021a. „Miért én éltem, az már dúlva van”. Vörösmarty-tanulmányok. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2023. A szekularizált Apokalipszis. Petőfi Sándor: Szörnyű idő. Látó 34 (1): 66–73.
Szörényi László. 1989. Apokalipszis helyett kataklizma: Petőfi utolsó verse. In „Multaddal valamit kezdeni”: Tanulmányok. 94–118. Budapest: Magvető.
Tolnai Vilmos. 1917. Arany János: Letészem a lantot című verséhez. Irodalomtörténet (6): 167.
Vajda András. 1973. Petőfi verselésének néhány funkcionális vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 77 (1): 50–71.
Arany János. 2019. Elbeszélő költemények. S. a. r. Török Zsuzsa. Budapest: Universitas – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet.
Cooper. 1845. Az utolsó mohikán: Angol regény. I–II. kötet. Ford. Gondol Dániel. Pest: Hartleben Konrád Adolf.
Czigányik Zsolt. 2011. Az utolsó ember: a halálfélelem utópiája. Mary Shelley ellenutópiába torkolló történelmi családregénye. In Ritka művészet – Rare Device: Írások Péter Ágnes tiszteletére – Writings in Honour of Ágnes Péter, szerk. Ruttkay Veronika, Gárdos Bálint, Timár Andrea. 104–115. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Angol-Amerikai Intézet Anglisztika Tanszék.
Endrődi Sándor. 1911. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842–1849: Egykorú nyomtatványok másaival. Budapest: Kunossy, Szilágyi és Társa.
Fehér Géza. 1970. Egy gigantikus torzó Vörösmarty költői hagyatékában: Az Örök zsidó töredékei és vázlatai (1837–1848). Irodalomtörténet 52 (1): 179–190.
Ferenczi Zoltán. 1896. Petőfi életrajza. II. kötet. Budapest: Franklin-Társulat.
Frenzel, Elisabeth. 2005. Stoffe der Weltliteratur: Ein Lexikon dichtungsgeschichtlicher Längsschnitte. 10. Auflage. Stuttgart: Alfred Körner Verlag.
Hartvig Gabriella. 2004. Ossian in Hungary. In The Reception of Ossian in Europe. Ed. Howard Gaskill. 222–239. London – New York: Thoemmes Series. (The Athlone Critical Traditions Series. The Reception of British Authors in Europe.)
Horányi Ildikó. 2003. A látszatos halál: A magyarországi tetszhalál-fóbia története. Budapest: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.
Horváth János. 1922. Petőfi Sándor. Budapest: Pallas.
JMÖM Levelezés I. 1971. Jókai Mór levelezése (1833–1859). S. a. r. Kulcsár Adorján. Budapest: Akadémiai.
Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita szerk. és bev. 2006. Beszélő tárgyak: A Petőfi család relikviái. Budapest: PIM.
Kerényi Károly. 1977. Görög mitológia. I. Történetek az istenekről és az emberiségről. II. Hérosztörténetek. Ford.
Kerényi Grácia. Budapest: Gondolat. Kerényi Ferenc. 1992. Bolyai Farkas A párisi per című érzékenyjátékának forrásáról. Irodalomtörténet 73 (3): 607–610.
Kerényi Ferenc. 2022. Petőfi Sándor élete és költészete: Kritikai életrajz. 2. kiadás. Budapest: Osiris.
Korompay [H.] János. 1972. A kompozíció harmóniateremtő szerepe az elegico-ódában. In Az el nem ért bizonyosság: Elemzések Arany lírájának első szakaszáról, szerk. Németh G. Béla. 43–74. Budapest: Akadémiai.
Korompay H. János. 1998. A „jellemzetes” irodalom jegyében: Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása. Budapest: Akadémiai Kiadó – Universitas.
Kovács Adorján. 2023. A próteuszi Petőfi: Kísérletező és anticipáló költészete 1845–49. 2., bővített kiadás. Budapest: Ad Librum. Lukács Móric. 1834. Sötétség (Byron után). Társalkodó 3 (5): 17.
Lukácsy Sándor. 1996. Petőfi-morzsák 2. Petőfi, az avantgarde költő. In Egy hazánk van. 217–220. Pécs: Jelenkor.
Margócsy István. 2011. Petőfi mint hazajáró lélek: A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára. In Petőfi-kísérletek: Tanulmányok Petőfi Sándor életművéről. 231–256. Pozsony: Kalligram.
Martinkó András. 1973. Alkotásmód és kronológia. In A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 10., szerk. V. Nyilassy Vilma. 11–35. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda.
Nagy Ilona. 2001. Ahasvérus, vagy a Jézus által megátkozott, örökké élő zsidó. In Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór. 82–106. Budapest: L’Harmattan.
Pándi Pál szerk. 1976. Petőfi állomásai: Versek és elemzések. Budapest: Magvető.
Petőfi Sándor. 1847. Petőfi összes költeményei. Pest: Emich.
PSÖM I. 1951. Petőfi Sándor költeményei 1. 1842–1845. S. a. r. Varjas Béla. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM V. 1956. Petőfi Sándor vegyes művei: Útirajzok, naplójegyzetek, hírlapi cikkek és egyéb prózai írások. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM VI. 1956. Petőfi Sándor prózafordításai. S. a. r. V. Nyilassy Vilma – Kiss József. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 4. 2003. Petőfi Sándor összes költeményei (1845. augusztus – 1846): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
PSÖM 5. 2008. Petőfi Sándor összes költeményei (1847): Kritikai kiadás. S. a. r. Kerényi Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Rimócziné Hamar Márta. 1985. Arany János Exegi monumentumának horatiusi vonatkozásai. Irodalomtörténet (67): 967–972.
Ruttkay Veronika. 2018. „Már akár igazi akár ál”. Az Osszián és a naiv eposz problémái. In Rejtőzködő Kalliopé: Tanulmányok Arany János Naiv eposzunk című írásáról, szerk. Csonki Árpád. 65–102. Budapest: reciti.
Szigethy Gábor. 1979. Shakespeare-t olvasó Petőfi. Budapest: Magvető. Szilágyi Márton. 2017. „Mi vagyok én?”: Arany János költészete. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2020. „Húnyó nép közt Osszián”: Arany János és a Kosmopolita költészet. Irodalomtörténeti Közlemények 124 (2): 250–258.
Szilágyi Márton. 2021. A magyar romantika ikercsillagai: Jókai Mór és Petőfi Sándor. Budapest: Osiris.
Szilágyi Márton. 2021a. „Miért én éltem, az már dúlva van”. Vörösmarty-tanulmányok. Budapest: Kalligram.
Szilágyi Márton. 2023. A szekularizált Apokalipszis. Petőfi Sándor: Szörnyű idő. Látó 34 (1): 66–73.
Szörényi László. 1989. Apokalipszis helyett kataklizma: Petőfi utolsó verse. In „Multaddal valamit kezdeni”: Tanulmányok. 94–118. Budapest: Magvető.
Tolnai Vilmos. 1917. Arany János: Letészem a lantot című verséhez. Irodalomtörténet (6): 167.
Vajda András. 1973. Petőfi verselésének néhány funkcionális vonása. Irodalomtörténeti Közlemények 77 (1): 50–71.
