MIÉRT ENGEDTÉK KI ÁGNES ASSZONYT A TÖMLÖCBŐL?
Egy 168 éves irodalmi rejtély lehetséges jogtudományi megoldása
Absztrakt
Arany János 1853-ban írta meg Ágnes asszonyról szóló balladáját, amelynek középpontjában
a bűn és bűnhődés kapcsolata áll, melyet irodalomtudományi és jogtudományi megközelítésből elemeztek leggyakrabban. Ebben a tanulmányban a jogtudomány eszközeivel teszek kísérletet arra, hogy megoldjak egy 168 éves rejtélyt, nevezetesen: miért engedte haza a bölcs törvényszék Ágnes asszonyt a börtönből? Voltak arra kísérletek, hogy a jogászok megválaszolják ezt a kérdést, azonban az elemzésekben vagy olyan körülményeket ítéltek büntethetőségi akadálynak, amelyek büntetőjogilag nem azok, vagy egyszerűen megtorpantak a végső verdikt kimondása előtt és az isteni igazságszolgáltatással magyarázták Ágnes asszony
szabadon engedését. Arany János dalban elbeszélt tragédiájában az elkövetett bűn nem maradt következmények nélkül, azonban lényeges komponens az, hogy mi miatt vonjuk felelősségre Ágnes asszonyt. A bűn, vagy esetünkben a tragikus vétség nem azonos a törvényszegéssel – ez nem képezi vita tárgyát –, és az sem valószínű, hogy a ballada közlendője mindössze egy bűncselekmény míves leírása, azonban ha egy történetben a szerző úgy jelenít meg egy büntetőeljárási procedúrát, hogy annak az eleje és a közepe jogilag indokolható, akkor arra is kell lennie logikus válasznak, hogy az utolsó szakaszban miért távozhatott a vádlott szabadon.
Hivatkozások
Béli Gábor. 2000. Magyar jogtörténet – A tradicionális jog. Pécs: Dialóg Campus Kiadó.
Béli Gábor Praxis Criminalis 62. fejezetének fordítása.
Csonka-Takács Eszter. 2002. Női tisztátalansági tabuk a magyar néphitben. In Küllős Imola
szerk.: Hagyományos női szerepek: Nők a populáris kultúrában és folklórban. 266–272. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság.
Deáky Zita–Krász Lilla. 2005. Minden dolgok kezdete. Budapest: Századvég Kiadó.
Deáky Zita. 2005. A női tisztaság és tisztátalanság. A menstruáció különböző aspektusai
Magyarországon. In A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 13. 73–96. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság.
Finkey Ferenc. 1941. A bűnösség fogalom a világi büntetőjogban. 468–475. Budapest:
Franklin Kiadó.
Hász-Fehér Katalin. 1996. A szemlélődő elbeszélői szerepkör Arany balladáiban. Tiszatáj
(10): 1–19.
H. Szilágyi István. 2010/1. Jog és irodalom (habilitációs előadás). Iustum Aequum Salutare
VI.
Horváth Attila. 2011. Arany János jogi esetei. In Iustitia modellt áll. 25–38. Budapest: Szent
István Társulat.
Kállay Géza. 2004. Semmi vérjel. Liget Műhely (17): 56–68. https://ligetmuhely.com/liget/
semmi-verjel/ (2021. febr. 21.)
Kiss Anna. 2008. Bűnbe esett irodalmi hősök. Budapest: Publicitas Art Média Kft. Kiadó.
Milbacher Róbert. 2009. Arany János és az emlékezet balzsama: Az Arany-hagyomány a
magyar kulturális emlékezetben. 717–727. Budapest: Ráció Kiadó.
Milbacher Róbert. Ágnes asszony (Arany-átiratok 1.)
http://epa.oszk.hu/03400/03420/00003/pdf/EPA03420_szekelyfold_2017_03_014-037.pdf (2021. febr. 11.)
Milbacher Róbert. 2018. Ágnes asszony: 1853 In Vaderna Gábor szerk.: „Egyszóval... a
költészet”. 49–54. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM).
Pál József–Újvári Edit. 2001. Szimbólumtár. Debrecen: Balassi Kiadó.
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch03s03.html (2021. febr. 21.)
Pauler Tivadar. 1864. Büntetőjogtan I–II. Pest: Kiadja Pfeifer Ferdinánd.
Rónay László. 1993. Erkölcs és irodalom: A magyar irodalom rövid története. Budapest: Új
Ember Kiadó.
Szörényi László. 1989. Epika és líra Arany életművében. In Szörényi László: „Multaddal
valamit kezdeni”: Tanulmányok. Budapest: Magvető Kiadó.
Takáts József. 2002. Arany János szokásjogi gondolkodása. Irodalomtörténeti Közlemények
(106): 295–313. http://www.itk.iti.mta.hu/megjelent/2002-34/takats.pdf (2021. jan. 19.)