A KATOLIKUS NŐI RENDEK SZEREPVÁLLALÁSA A SZOCIÁLIS ÉS NÉPNEVELŐ MUNKÁBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT MAGYARORSZÁGON

Absztrakt

Az 1891-ben kiadott Rerum Novarum című pápai enciklika születése jelezte az egyházi téren is felélénkülő érdeklődést a társadalom alsóbb rétegeinek szociális helyzete iránt. Hatása a két világháború közötti, magyar „neobarokk” kulturális környezetben erősen érzékelhető volt a katolikus egyház gyakorlatában is, a paternalista Horthy-kormányzat támogatásával, amely a segítségnyújtás gondolatát kiegészítette a kötelességek hangsúlyozásával, hogy a hatalomhoz hű, stabil társadalmi hátteret teremtsen magának. Emellett a nőkkel kapcsolatos narratíva is változott a korszakban. A tanulmány célja, hogy feltárja: a katolikus fellendülés által életre hívott új típusú – szociális alapvetésű – női szerzetesrendek programjában hogyan jelenik meg ez az összetett program, különös tekintettel a nőtársadalomra, mint célközönségre. A választ a szerző primer és szekunder dokumentumok elemzésével remélte megtalálni. Elhivatott női közösség képe rajzolódik ki, amely komoly erőfeszítéseket tett a szociális hátrányok enyhítésére, hagyományos és új módszerek használatával, mint például a korszakban nagy hangsúlyt nyert népművelés.