RÉVAI MIKLÓS PÁRTFOGÓI: IRODALMI MECENATÚRA A 18. SZÁZAD VÉGI MAGYARORSZÁGON

Absztrakt

Révai Miklós jellegzetes alakja volt a 18. és a 19. század fordulója időszakának. Tanár, nyelvtudós, irodalomszervező, költő és rajzoló. Olyan kiemelkedő szellemi teljesítmények kapcsolhatók nevéhez, mint az 1790. évi akadémiai terv, amely kiindulásul szolgált az 1825-ben alapított Magyar Tudós Társaság alapszabályához, vagy 1805-ös nagy Grammaticája, amelyben helyesírásunk etimologikus elvét kijelölte. Kulturális vállalkozásaiban főrangú urak segítették. Mecénásai közé tartoztak hazánk legtehetősebb urai. Közülük báró Orczy Lőrinc bizonyul a leglelkesebbnek: nemcsak költeményeit ajánlja fel kiadásra, de még anyagiakban is támogatja Révai vállalkozását. A tanulmány Révai kapcsolatát vizsgálja három pártfogójával (Orczy, a költő-barát főúr, Szily János püspök, valamint Medgyesi Somogyi János királyi alkancellár) levelezésükön keresztül. A levélváltások bemutatásával megismerjük a támogatók motivációs hátterét, a 18. század végi mecenatúra működését. Az irodalompártolás rendszerének ismerete az irodalmi élet átfogó kereteinek és működési feltételeinek megismeréséhez nyújt fontos adatokat.