LÍRAI ESETLENSÉG

Költői kilendülések James Joyce Ulyssesében

Absztrakt

Az Ulysses stilisztikai csalafintasága nemcsak elképzelhetetlen, hanem kifürkészhetetlen is. A beszéd kalandozásai a narratív homálytól a néma gondolatok töredékein át a választott diszkurzív konvenciókig nem azt a benyomást keltik az olvasóban, hogy transzparens narratívával áll szemben. Ellenkezőleg, az Ulysses próza-epikája aláássa az elvárásokat a „hangnemmel”, a beszédmóddal és a diszkurzív konvenciókkal szemben, mely lehetővé teszi a lírai homály által meghatározott beszéd szálainak létrejöttét. A szálak összeszövődése és kereszteződése olyan költői szövetet képez meg, mely önmagára mutat vissza s egyben felfedi, miként engedhet teret a próza a líraiság előtérbe kerülésének. Az „Eumaiosz” című fejezet szövegkonstrukciói meghatározó diszkurzív konvenciók és sajátos szintaktikai megoldások alkalmazása mellett a „hangnem” és a beszédmód meghatározatlansága által teszi különössé a már ismertnek vélt összefüggéseket észlelés, gondolat és érintettség között. Ekképp a mű láthatóvá teszi, hogy a sűrűn fonott, összetett szövet homályossága valójában képes líraian finom benyomást tenni a figyelmes olvasóra.