MAGYAR–SZERB ETNIKAI VISZONYOK RÁKÓCZI ÚJRATEMETÉSE IDEJÉN

Absztrakt

A magyar történelem 1903 és 1906 közötti időszakában zajló országházi válság parlamenti puccsot, az országgyűlés feloszlatását, a Szabadelvű Párt harmincéves kormányzásának megszűnését, az ellenzéki pártok koalíciójának megalakulását és hatalomra jutását, a magyar közvélemény kettéválását – megegyezést keresőkre és nemzeti ellenállókra – eredményezte, miközben a főváros utcáit százezer fős munkástömeg árasztotta el. Az 1906 elején létrejött „új kiegyezés” értelmében a kormányelnök Wekerle Sándor lett, akinek egyetlen elnöki sikere II. Rákóczi Ferenc és emigráns társai hamvainak hazahozatala és ünnepélyes újratemetése, s ezzel egy országos, összefogásra serkentő ügy aktivizálása volt. Azonban „a nagy nemzeti eseményt” korántsem tekinthetjük politikai, vallási és etnikai konfliktusoktól mentes megnyilvánulásnak.

Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy II. Rákóczi Ferenc 1906-os újratemetési szertartása milyen diskurzusokat jelenít meg a korabeli Magyarország déli, multietnikus területein, és arra, hogy a sajtóelemzés útján feltárt források milyen lokális és globális korabeli politikai kontextusba illeszthetőek.