GYERMEK- ÉS FIATALSÁGSZEMLÉLET KOSZTA JÓZSEF LEÁNYGYERMEK-ÁBRÁZOLÁSAIN

Absztrakt

A tanulmány Koszta József leánygyermek-ábrázolásainak ikonológiai elemzésére tesz kísérletet a gyermekszemlélet történeti kutatása felől közelítve. Kérdésfelveté- seim a dualizmus válságperiódusának vidéki társadalmában kialakuló gyermek- kép és gyermekfelfogás feltárását célozzák meg, a leánygyermeki élet olyan motí- vumain, illetve létmetaforáin keresztül, mint amilyen a muskátli, a macska és az olvasás. Kutatási módszerem a képtudományi megközelítések megannyi formáját egyesíti, ám jelen áttekintésben pusztán a hermeneutikai szemléletmód kifejtésére van mód. A képek elemzése során – a szimbólumok, attribútumok értelmezésén és összehasonlító vizsgálatán túl – nagy hangsúlyt fektetek a társadalmi tudat- és tapasztalatformák feltárására is, mely vonatkozásában elsősorban Norbert Schneider és Hauser Arnold munkáiból indulok ki. Szemléim során következtetéseket vonok le az ún. expresszív realizmus és a népies festői szemlélet érvényesülése tekinteté- ben, valamint az ábrázoltakon tükröződő szociokulturális jegyek és a viselkedé- sükből kiolvasható, a leánygyermeki életre vonatkozó sztereotípiák, felfogásmódok vonatkozásában. Az antropológiai tér, a színszimbolika és a létmetaforák vizsgá- lata nyomán elmondhatjuk, hogy Koszta József leányalakjai mintegy magukban hordozzák a vidéki leányélet szigorú rendjét, lényükben már előrevetül a későbbi érett asszony szemérmetessége, valamint alázatos beletörődése az osztályrészükül jutott „sorsba”, a „conditio humanába”.