A TŰZKÚT HERMETIKUS VERSBESZÉDÉNEK WEÖRESI SAJÁTOSSÁGA
Kulcsszavak:
a Magyar Műhely szellemi köre, Weöres-különszám, belső paradig- maváltások, transzcendentalizmus, a szubjektum önreflexiójának metamorfózisa
Absztrakt
A Tűzkút kötetben a költő szubjektumszemléletének szintetizáló jellege körvona- lazódik. A versek közötti utalásos szerkezet, a motívumok oda-vissza olvasása lírai többletjelentéssel látja el a költői én hagyományosan megélt szerepkörét. Az inter- textualitás által kiterjesztett szöveguniverzumban a klasszikus értelemben vett lírai „én” metafizikai síkban bontakozik ki, megteremtve az átjárhatóságot a metabeszéd retorikai figurativitásának. A befogadó szubjektuma összeérlelődik az olvasott költemény szubjektumával, gazdagítva az orpheuszi színezetet: az örök embert, a világ ősi alapformáját, az isteni származástudatot, a földi és égi világ közötti átjár- hatóságot, az átlényegülést, a körkörösséget.
Megjelent
25. 05. 2018.
Folyóirat szám
Rovat
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET, IRODALOM, MÓDSZERTAN
