„VÉGTELEN FÉNY-, HANG- ÉS KAPCSOLATÓCEÁN”

Absztrakt

William Gibson Neurománc című cyberpunk regénye 1984-ben, vagyis évekkel a mai értelemben vett internet-szolgáltatás bevezetése előtt jelent meg. A mű esetében újdonságnak számított, hogy a számítógépek által meghatározott kommunikációs forradalomra, valamint hálózatokra irányította a figyelmet. Cybertér-ábrázolásai hitelességükből és szemléletességükből kifolyólag mind a mai napig meghatározóak. A gibsoni cybertér-ábrázolásokban és az azokat továbbgondoló, Dan Simmons Hyperion-regényciklusában olvasható leírásokban meghatározó szerepet töltenek be a posztalfabetikus képek, továbbá az (élő)beszéd, a hangzóanyag és az egyéb hanghatások közvetítése. A cselekmények jelentős részének hátteréül szolgáló, egymással összefüggő említett elemek információközvetítő potenciáljukból kifo- lyólag digitális ismeretszerzést tesznek lehetővé, eközben azonban a felejtés hatás- mechanizmusának felerősítéséhez járulnak hozzá.