A MESE MINT ŐSRÉGI EPIKAI NARRÁCIÓ

Absztrakt

A mese a világ megtapasztalásának sajátos emberi módja. A dolgozat a folklorisz- tika és a strukturalista irodalomelmélet, valamint a pszichoanalitikus eszköztárával láttatja, vizsgálja a mesét. A mesében a tér- és időtényező rendre fiktív, azaz a mesei színterek és a mesei időszámítás teljességgel absztrahált. Hősei kétpólusú típushie- rarchiába rendeződve vívják meg mindig pozitív végkifejletű küzdelmeiket. Mivel a meséről lehetetlen általánosságban beszélni, így mint műfaj az alcsoportjai szerint vizsgálható. Ugyanakkor a tanulmány rámutat, hogy a mesékben megnyilvánul az adott nemzet történelme, értékrendje, életmódja, érzelem- és gondolatvilága; többek között ez teszi őket pótolhatatlanná a szocializáció során, azaz kulturális közvetí- tőkké válnak. A szerző rávilágít, hogy a népi bölcsességet érdekfeszítő fabulákban, letisztult kompozíció által, érthető, világos képekben kifejező mese nem más, mint a gyermek szemével nézett valóság, ezért a büchleri három mesekorszaknak megfe- lelő mese kiválasztása sokszínű lehetőséget kínál a teljes személyiség fejlesztésére; holisztikus eszközként segíti a pedagógiai munkát.