DEWEY ÉS A NEVELÉSTUDOMÁNY

  • Zsófia BÉCSI
Kulcsszavak: nevelésfilozófia, módszertan, aktualizálás, neveléstörténet, tanárszerep

Absztrakt

Jelen tanulmány a Dewey nevelésfilozófiája című PhD-dolgozatom első fejezetének anyagából készült. Ezzel az írással az alábbi téziseket bizonyítom: (1.) Dewey megtette a paradigmaváltást. (2.) A „paidagógosz” eredeti funkciója szerinti pedagógusszerep Deweynál a görög hagyomány reneszánszát jelenti. (3.) Dewey saját korát megelőző módszertant dolgozott ki. Tisztázom a neveléstudományt, mint diszciplínát, különös tekintettel annak résztudományára, a nevelésfilozófiára, vizsgálom azt a filozófiai hagyományt, ami szoros összefüggést mutat a neveléstörténet tudományával. Dewey újszerűségének megértéséhez és annak értékeléséhez sorra veszem azokat a szerzőket és elméleteiket, melyek hatottak gondolkodására. Feltételezem, hogy népszerűsége annak köszönhető, hogy úgy használta fel a múltban már megmutatkozott jelenségeket és alkalmazott módszertanokat, hogy kiválasztotta azokat, melyek a sikeresség és a hatékonyság próbáját kiállták, és azokat aktualizálta. Megfontolandó hozzáállás a történetiség vizsgálatához az a célkitűzés, hogy a történetben felhalmozott tudásanyagot ne csak tudáselemekként értelmezzük, hanem a múltban lejátszódott folyamatok tanulságát felhasználva alkossunk újat.

Információk a szerzőről

Zsófia BÉCSI

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófia Doktori Iskola Pécs, Magyarország

Hivatkozások

Bertók Rózsa. 2008. Az arisztotelészi értékek táblája ma. Létünk. 38 (1): 7–18.
Dewey, John. 1976. A nevelés jellege és folyamata. Szerk. Dr. Vág Ottó, ford. Molnár Magda. Budapest: Tankönyvkiadó.
Dewey, John. Democracy and Education. MW8, 388‒407.
Dewey, John. My Pedagogic Creed. EW5, 84‒96.
Dewey, John. The Challenge of Democracyto Education. LW11, 181‒191.
Dewey, John. The School and Society. MW1, 1‒113 (valamint: The University of Chicago Press, Chicago, Illinois, 1932, https://archive.org/details/schoolsociety00dewerich, 2018. jan. 28.)
Feinberg, Joel. 1999. Társadalomfilozófia. Budapest: Osiris Kiadó.
Fináczy Ernő. 1995: Elméleti pedagógia. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvek.
Gadamer, Hans-Georg. 2003. A játék mint az ontológiai explikáció vezérfonala. In Igazság és módszer. 133‒165. Budapest: Osiris.
Locke, John. 1914. Gondolatok a nevelésről. Budapest: Katholikus Középiskolai Tanáregyesület, Pedagógiai Könyvtár.
Márkus György (szerk.). 1977. Brit moralisták a XIII. században. Budapest: Gondolat.
Pais István. 1988. A görög filozófia. Budapest: szerzői kiadás.
Pring, Richard. 2005. Philosophy of Education. Aims, Theory, Common Sense and Research. London–New York: Coninuum.
Pukánszky Béla–Németh András. 1996. Neveléstörténet. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Robenstine, Clark. 1998. Aristotle for Teachers as Moral Educators. http://www.ed.uiuc.edu/EPS/PES-Yearbook/1998/robenstine.html
Rousseau, Jean-Jacques. 1978. Emil, vagy a nevelésről. Budapest: Tankönyvkiadó.
Rousseau, Jean-Jacques. Emile et Sophie ou les Solitaires. In Collection complete des ouvres, Genevre, 1780‒1789, vol. 5, in 4. édition en ligne www.rousseauonline.ch, version du 7 octobre 2012. (2017. jún. 13.)
Suppes, Patrick. 1995. The Aims of Education. http://www.ed.uiuc.edu/EPS/PES-Yearbook/95 (2017. június 13.)
Megjelent
12. 03. 2020.
Folyóirat szám
Rovat
SZÖVEGALKOTÁS ÉS NEVELÉSTÖRTÉNET