A TOLDI-TRILÓGIA: A ROMÁNC, A TÖRTÉNELMI ÉS A VERSES REGÉNY DISKURZUSA

Absztrakt

A Toldi szerelme (1879) létrejöttének három évtizedet kitevő történetét Arany János- nak az epikai hitelhez kapcsolódó ragaszkodásával, illetve a Toldi 12. énekében tett elbeszélői reflexió („Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága / Azután sem lépett soha házasságra.”) teremtette szituációval magyarázza leginkább a recepció. A trilógia részei között észlelhető világértési különbözőségek, a „megváltozott világ” képzete ugyanígy értelmezik a Daliás idők (1848) töredékben maradásának, illetve a belő- le kinőtt Toldi szerelme hosszadalmas megírásának körülményeit. Mindemellett a magyar irodalom belső, műfaji alakulásrendjének változásai (az eposzi világkép archaizálódása, átalakulása etc.) is előidézték a trilógia második része késleltetett keletkezéstörténetét. A tanulmány e műfaji transzformációk szempontjából értel- mezi a Toldi szerelme narratíváit.